Nos igen, Egerben jártunk, és egyetlen csuhást sem láttunk fapapucsban;) Láttunk viszont egy csomó minden más érdekeset. S ettünk is egy nagyon jót...mi, mert Zsebi többször is evett.
 |
| Egri vár panoráma |
Nem indultunk korán, így lényegében ebédre érkeztünk meg a városba. Mint minden turista célpontnál itt is tapasztaltuk, hogy parkolni nagyjából lehetetlen. Azért sikerült megoldani ezt a problémát, de jött a második erőpróba, mert hogy kinézett első célpontunkhoz rögtön több lépcsőn és még több macskakövön át vezetett az út. Mondanom sem kell, hogy ismét meg kellett állapítsuk, hogy kis országunkban még a sétáló utcában sem ideális babakocsival közlekedni:S Ezt is abszolváltuk, s viszonylag gyorsan el is jutottunk a Minarethez.
 |
| Minaret és a kilátás fentről |
Idegenvezető énem (merthogy ez az első tanult szakmám...van pár:P) már csütörtökön este készülgetett kicsit, így gyors idegenvezetést is tarthattam kicsiny családomnak. KáeM érdeklődve hallgatta, Zsebi inkább csak pislogott remélve, hogy minél előbb kap enni;) Apa volt az a bátor, aki megmászta a 97 lépcsőfokot, s ezzel 32 méter magasból csodálhatta meg a várost, s a Minaret lábánál étkező kicsi fiát:)
 |
| Az ebéd helyszíne |
Következő célpontnak a szülői ebéd helyszínére vonultunk, azzal a felkiáltással, hogy ebéd után a vár jön. Akkor még fogalmunk sem volt, hogy az ajánlott étterem a vár lábánál helyezkedik el. Szóval finom és kényelmes ebédünk után, egy újabb macskakővel és lépcsővel kombinált sétával feljutottunk a várba, ahol meglepetésünkre a sétáért is fizetni kellett. (26 éves kor felett fejenként 700 pénzt)
 |
| A várban |
Itt is nyomattam némi okosságot (kicsit kiegészítve ezzel), s nagy erőkkel szidtuk Dobóékat, hogy a vár építésénél kicsit sem gondoltak a babakocsit tologatókra;) Jó másfél órát sétálgattunk a várban. Ezután visszazötyögtünk a kocsihoz (próbáltunk kevésbé macskaköves, lépcsős útvonalat választani). Ekkorra Zsebi megéhezett ismét, szóval etetés következett, majd gyors tanakodás után arra jutottunk, hogy még simán belefér a napba Szilvásvárad és a Szalajka-völgy, itt is főként a Fátyol vízesés.
 |
| Szalajka-völgy |
Nos ebben tévedtünk. A szilvásváradi parkolóban a parkolóőr azt mondta, hogy két verzióból választhatunk, vagy ott parkolunk 200 forint per óráért és mintegy 3 km sétával érjük el a vízesést, vagy 1100 magyar forintért (úthasználat és parkolás) feljebb autókázhatunk és akkor csak kb. egy kilométer séta vár ránk. Nos maradtunk és a hosszabb sétát választottuk. Aztán mikor már nagyjából háromnegyed órája bandukoltunk az egyre hűvösebb erdőben, zötyögtetve a babakocsit, akkor úgy gondoltuk, hogy itt az ideje megfordulni, mert már jócskán túl lehetünk nemhogy 3, de 5 kilométeren is, s hát erősen kezdett szürkülni is az idő:( Visszafelé megbeszéltük, hogy legközelebb inkább a kisvasutat választjuk. Mert az biztos, hogy hamarosan lesz legközelebb:) /Az Erdő fohásza című versért már megérte, mert hogy kb. két éve keresem ezt a verset apukám kérésére:)/
Ezután még volt Egerben egy találkozónk, ami számításainkhoz képest kicsit elhúzódott, de Zsebi ezt nem látszott bánni, ahogy azt sem, hogy a kocsi csomagtartójában tettük tisztába, s végül hazaérkezés után a késői fürdetéssel sem volt semmi gondja:) Reméljük továbbra is stramm legényke marad;)
