Rengeteg nő gondolja úgy, hogy mindenképpen természetes módon akar szülni, amíg el nem kezdődik a folyamat és rá nem jön, hogy pontosan milyen fájdalmas dolog is a szülés. Amikor egy nő teherbe esik, elkezd gondolkozni azon, hogy igénybe vegyen-e érzéstelenítést, majd a szülés során. Fontos, hogy minden lehetéges opciót végiggondoljunk, ha érzéstelenítésre kerül sor. Vannak biztonságos és hatásos módszerek a fájdalomcsillapításra, amik a nyomásra terelik a figyelmet, nem a baba mozgására a szülőcsatornában.
Az érzéstelenítés fajtái, amiket manapság a szülésnél alkalmaznak:
· gyógyszerek,
· helyi érzéstelenítés,
· spinális anesztézia, és
· epidurállal való érzéstelenítés.
Gyógyszereket általában nyugtatás céljából adnak az anyukáknak és hogy enyhítsenek azon a fájdamon, ami a baba anyaméhből való kinyomásával jár. Ezek ellenére, a gyógyszerek rossz hatással lehetnek a babára és a mamára egyaránt. A fájdamoncsillapító és nyugtató gyógyszerek általában álmossá teszik a mamát, így a babát is. A szülés során az anyuka nem lesz képes annyira erősen nyomni, ha álmos, a baba pedig lehet, hogy nem fog rendesen szopni a születés után.
A helyi érzéstelenítést szülés alatt általában ugyanolyan gyógyszerekkel végzik, mint a fogászati beavatkozásokat. A test alsó felének elzsibbadása vagy a helyi zsibbadás, attól függően, hogy hova adják a helyi érzéstelenítést, enyhíti a szülés fájdalmait.
A spinális anesztézia egy blokkoló fájdalomcsillapító, amit gyakran használnak császármetszésnél. A spinális anesztézia elzsibbasztja a test teljes alsó felét és akár nyakig is képes zsibbasztani egyes esetekben. A test alsó fele nem érez semmit, így a mama nem érzi, hogy mikor kell nyomnia, ha vaginálisan ad életet gyermekének. A spinális anesztéziát egyenesen a gerincvelőbe adják és minden fájdalmat egyből elmulaszt. A spinális egy egyszeri fájdalomcsillapító. Teljes erejével, csupán egy óráig hat, mielőtt elkezd veszíteni hatásából.
Az epidurállal (EDA) való érzéstelenítés a leggyakrabban használt érzéstelenítési módszer, szülés során. Az érzéstelenítés során egy kisebb katétert helyeznek a gerincvelőbe. A fájdalomcsillapítókat be lehet adni és szabályozni a kicsi katéter segítségével. Az epidurálnak kell egy kis idő, amíg hatni kezd, de megadja a lehetőséget az orvosoknak, hogy növeljék a gyógyszerek mennyiségét, ha szükséges, vagy csökkentsék, ha a mamának problémái vannak a nyomással. Általánosan tudnivaló tény az EDA-val kapcsolatosan, hogy a fájdalom érzetet csökkenti, miközben a méh tevékenysége zavartalanul folyik tovább. (Avagy érezi a vajúdó nő a fájást, de nem fáj:P)
Epidurális és spinális anesztézia
Kicsit részletesebben általánosságban az utolsó kettőről: A szubarachnoidális (spinális, gerincvelői, lumbalis) anesztézia a regionális érzéstelenítési - hatását a szervezet meghatározott részén-területén kifejtő - eljárások közé tartozik. Alkalmazásakor a gerincvelőből kilépő érző-, mozgató- és vegetatív ideggyökök működését a gerincvelőt körülvevő agy-gerincvelői folyadékba (liquor cerebrospinalis) bejuttatott helyi érzéstelenítővel átmenetileg felfüggesztik, így az érintett ideggyökök beidegzési területén érzéstelenség (anesztézia) áll elő. A bőr alapos fertőtlenítése után a megfelelő helyen speciális, hosszú, vékony tűvel áthatolnak a hát bőrén, az ágyéki csigolyák ívei közötti résen továbbhaladva áthatolnak a csigolyaíveket összetartó ínszalagon (ligamentum flavum), majd a gerincvelőt borító kemény agyhártyán (dura mater). Ekkor a kemény agyburkon belül található gerincvelői folyadék a tűn keresztül kifolyva megjelenik annak külső végén, jelezve a tű megfelelő helyzetét. Ekkor adják be a helyi érzéstelenítő szert, ezt követően a tűt kihúzzák. A helyesen kivitelezett szubarachnoidális anesztézia alkalmazásakor a gerincvelő sérülése kizárt, mivel az a gerinccsatornában jóval a szúrás magassága fölött, az 1.-2. ágyékcsigolya szintjében végződik. A szúrás magasságában az ideggyökök szabadon lebegnek a gerincfolyadékban, ezért az esetleg közelükbe kerülő tű elől elmozdulhatnak, így (bizonyos nagyon ritka eseteket leszámítva) szintén nem sérülhetnek. szubarachnoidális anesztézia hatása az alkalmazott érzéstelenítő fajtájától függően 2-10 perc alatt áll be, és 60-150 percig tart. Leggyorsabban a vegetatív idegrostok működése áll le, emiatt a beidegzett erek kitágulnak, ezért először melegérzet lép fel az érzéstelenített területen. Ezt követi az érzőidegrostok működésének leállása, amely a hideg-, a meleg-, a fájdalom-, majd végül a tapitás- és nyomásérzet megszűnését okozza. Az esetek túlnyomó többségében a mozgató idegrostok működése is felfüggesztődik, ezért az érintett területen az izomtevékenység is kiesik. Az anesztézia megszűnésekor az egyes idegrostok működése ennek megfelelően fordított sorrendben áll helyre. A leggyakrabban alkalmazott érzéstelenítő a bupivacain, ritkábban egyéb szereket (articain, lidocain, prilocain) is használnak. A szubarachnoidális anesztézia szükség esetén kiegészíthetőnyugtatók adásával, aminek folytán a beteg a műtét alatt szendereg (azaz nem zavarják a műtétet kísérő hang- és egyéb hatások).
Én most nem térnék ki részletesen a fájdalomcsillapítás természetes módjaira, ahogy a homeopátiás lehetőségekre sem. De azt mindenképpen fontosnak tartom elmondani, hogy minden esetben szakemberrel konzultáljunk, mert ami a szomszédnak/kollégának/barátnőnek bevált, vagy az interneten található egyáltalán nem biztos, hogy ránk és babánkra nem pont az ellenkező hatást fogja gyakorolni.
