Még soha életemben nem tették fel nekem ilyen gyakran ezt a kérdést mint most a várandosság alatt. S talán most valódi érdeklődést is érzek mögötte nem mint amúgy Örkény híres egypercese szerint;)
- Jó napot.
- Jó napot.
- Hogy van?
- Köszönöm, jól.
- És az egészsége hogy szolgál?
- Nincs okom panaszra.
- De minek húzza azt a kötelet maga után?
- Kötelet? - kérdeztem hátrapillantva. - Azok a beleim."
Szóval jelentem jól vagyok, s a ficánkolás mértékéből sejthetően Zsebi is jól van.
Múlt szerdán ismét jártunk a védőnőnél a szokásos (szerintem még mindig felesleges) adminisztratív találkozásra. Még kétszer akar látni...nos egy héttel a császár előtt maximum akkor fog ha végre veszi a fáradtságot és kegyeskedik meglátogatni. Mert hogy az elvileg ajánlott 5 db látogatásból eddig egyszer sem ért ide pedig én azért többnyire itthon vagyok, ő meg többször is járt a házban Zaziéknál.
Ezen kívül most viszonylag eseménytelen időszakot élünk, mármint vizsgálatok szempontjából. Bár hétfőn lesz esedékes a 28. hetes kontroll Herczegh dokinál, de amúgy csend volt.
Szervezzük/tervezzük a babaszoba dekorációt és hát nyilván lassan nekiállok egyéb előkészületeknek is (babaruha mosás és vasalás, szobaberendezés véglegesítés), de azért egyenlőre még semmit nem érzek sürgetőnek...avagy távol van még a végső fészekrakó ösztön:)
