Újabb könyv, amivel a tudásomat próbáltam bővíteni. Többnyire hasonlóan humoros formában tárgyalja a baba első három évét, mint a Vicki Iovine könyv a terhességet. Ez is kitér röviden a terhességre, de nem ez a lényegi eleme. Lehet vele vitatkozni, főleg, ha az embernek a szülés előtt megvannak az elvei (és szigorú elképzelései, amik nem egyeznek a könyvben leírtakkal). Mert ugye még mindig nagy igazság, amit a három gyerekes anyukától hallottam első ízben: "Az első születésénél még elveim voltak...most már, hogy a harmadikat is kipottyantottam csak a sötétben tapogatózom." Nem tudom, hogy a nevezett anyuka olvasta-e valahol, vagy saját szájából származik, de azt hiszem mindegy is, úgysem fogom konkretizálni a forrást.
"Ki vagy te?
Tökéletes anya, aki szerényen mosolyog, makulátlan rendet tart, a pelenkából sárkányt hajtogat, neveléselméleti könyveket olvas, soha föl nem emelné a hangját. Igazi anya, akinek mindig pecsétes a pulóvere, soha nem fejez be semmit, sántikál, mert rálépett egy építőelemre, titokban romantikus regényeket olvas, nyüszít a kimerültségtől.
Libby Purves négy év edzés után, miután röptében kapkodta el a lepottyanó ételt "dörzsölten" és sziporkázó humorral bizonyítja, hogy a legkevésbé ígéretes anyák is képesek a túlélésre: csecsemőik, tipegő gyerekeik gondozására. Földhözragadt jó tanácsok és falrengető anekdoták teszik teljessé ezt a tűzvonalban álló anyáknak írt kézikönyvet, mely a terhességtől az óvodáskorig, a testvérharcokon és jól előkészített kirándulásokon át a gyerekfelügyeletig és a szakmai karrierig ívelő kérdéseket tárgyalja.
Libby Purves bátran támaszkodik a saját, két gyerek dúlta otthonában szerzett tapasztalataira és további ötven, hasonló gondolkodású anya bölcsességére: szégyenkezés nélkül mondja el, hol lehet csalni és magunkhoz igazítani a szabályokat, melyek különben sem számítanak soha igazán. A Hogyan ne legyünk tökéletes anyák? fölbecsülhetetlen értékű kalauz azoknak, akik még élvezni is akarják tökéletlen anyaságukat."
Nekem személy szerint tetszett a könyv, a legtöbb helyen azt éreztem, hogy igencsak szívemből szól az írónő - leszámítva persze a brit és magyar viszonyok közöti különbségeket (a babysitteres rész pl. a magyar viszonyokban nem igazán releváns), illetve azt, hogy eszközök, babafelszerelések tekintetében itt-ott azért már elavult a könyv. Ennek ellenére jó szívvel tudom ajánlani a felkészülés időszakára.
