Érdekes elvárásokkal álltam neki a könyv olvasásának, mert hogy az ismeretségi körben van, aki bibliának tekinti, van aki szerint ott baromság, ahol van. Nos részemről a könyv eleje még tetszett, illetve konkrétabban rendszerező/rendszerető/tervező bak énemnek tetszett. Magunktól is hasonló dologról beszélgettünk KáeMmel, mint elképzelések, vágyak, tervek. Aztán persze ezt a könyvet sem vagyok hajlandó bibliának tekinteni, majd alakul ahogy alakul...ahogy alakítjuk remélhetőleg. Mert azzal nagyon egyetértek a könyvből, hogy nem a baba a főnök a családban (mondom ezt úgy, hogy lényegében egy macska uralkodik rajtunk:P). Persze a könyv is remekül leírja, hogy amíg nem születik meg a baba, addig igazából csak elképzelései, álmai vannak a leendő szülőknek.
A fülszöveg:
"Suttogónak eredetileg azt nevezték, aki különleges képessége folytán pusztán türelemmel és halk szavakkal lecsillapít egy megvadult lovat. Tracy Hoggnak ilyen rendkívüli tehetsége van a síró kisbaba megnyugtatásához, ezért hívják őt is suttogónak a hálás szülők. Az Amerikában hihetetlenül népszerű szerző könyvéből Ön is mindent megtudhat, amit egy csecsemő gondozásáról és neveléséről tudnia kell. Legjobb, ha először a várandóssága alatt olvassa el, hogy megismerkedhessen Tracy alapelveivel, melyek a leghatékonyabb hagyományos és modern nevelési módszereket ötvözik, és ha ezekre támaszkodik, voltaképpen bármilyen problémát orvosolhat majd. Ha a baba megszületett, már tudni fogja, mitől eszik és alszik jól, miért sír, mitől nyugszik meg, milyen "szórakozásra" vágyik, és hogyan lehet elejét venni annak, hogy az egész családot az uralma alá hajtó kis zsarnok váljék belőle. Sok más mellett azt is tudni fogja, hogyan szoptassa és/vagy tápszerezze, fürdesse és masszírozza, mikor és mivel kezdje meg a szilárd étel bevezetését; és nem utolsósorban: hogyan birkózzon meg a gyermekágyi depresszióval, miként szervezze meg az életét és törődjön önmagával. Külön erénye a könyvnek, hogy kitér az iker- és koraszülésből, valamint az örökbefogadásból adódó kérdésekre is, érdekessége pedig a baba- és az önismereti teszt, amelyek sokkal több tanulsággal szolgálnak, mint gondolnánk!"
Ami bosszantó volt a könyvben - ezt minden fajta könyvben nagyon utálom - hogy az elején nagyon sok mondat után kerül oda zárójelben, hogy melyik fejezetben foglalkozik adott témával bővebben. Az sem tetszett a könyvben hogy nevekhez/babákhoz/szülőkhöz csatol egy csomó dolgot így próbálva szemelyesebbé tenni a könyvet. Bevallom ez engem inkább idegesített mint kellemesebbé tette az olvasást. A másik ilyen dolog az volt hogy meglepöen sok helyen akartam felkiáltani-néhol meg is tettem- hogy bizonyos dolgokat ugyan miért is kell leírni, persze mindig eszembe jutott egyrészt hogy ami nekem egyértelmű az másnak nem feltétlenül, illetve hogy amerikaiaknak íródott a könyv elsősorban. Ha zanzásitva kiirnánk a könyv jó tanácsait azt látnánk hogy tele van ellentmondasokkal ami nagyon nem jó ha valaki bibliaként kezeli (pl.: ne a gyerek uralkodjon, de az ő szükségletei az elsők az ő napirendje a legfontosabb) Van a könyvben rengeteg ellentmondás, nehány megszivleledő tanács, sok általam úristen felkiáltással jutalmazott mondat/okosság (KáeM úgy fogalmazott, hogy olyan mint a horoszkóp nesze semmi fogd
meg jól).
Összefoglalóan és nagy általánosságban Kalas Györgyi véleményével értek egyet: "A Suttogót én nem tartom annyira radikálisnak és elfogadhatatlannak, mint sokan, egyszerűen csak röhögnöm kell a legtöbb dolgon."
